Szívinfarktusnak a szívizom súlyos vérellátási elégtelensége következtében kialakult szívizomelhalást nevezzük. Ez a betegség Magyarországon évente közel 14 ezer embert érintett 2023-ban. A betegség megelőzésével, az infarktusos betegek túlélési esélyeivel, utókezelésével, rehabilitációjával kapcsolatos kérdéseinkre dr. Toldy-Schedel Emil kardiológus, a Budapesti Szent Ferenc Kórház főigazgatója válaszol.
Tisztelt Főigazgató Úr! Személyes találkozásunk az én érintettségemnek köszönhető. Közel 3 héten át voltam a 226 szoba „vendége”. Köszönöm, hogy elfogadta a felkérést az interjúra.
- Vannak-e olyan tünetek, amelyek jelzik a szívinfarktus veszélyét, már a bekövetkezését megelőző időszakban?
- Az úgynevezett típusos tünetegyüttes – angina - terhelésre jelentkező mellkasi nyomás, amely pihenésre, vagy a terhelés megszűnésével többnyire abba marad. Bizonyos rizikófaktorok, mint a magas koleszterinszint, trigliceridszint, dohányzás, cukorbetegség, magas vérnyomás, szintén nagy valószínűséggel előjelei lehetnek valamilyen koronária betegségnek.
Egyes esetekben nem fájdalom, hanem fulladás jelentkezik. Mindig az a kérdés, hogy ezeknek a jelzéseknek a gyakorisága változik-e... Ha ismétlődnek ezek a jelzésértékű tünetek, mielőbb fel kell keresni a háziorvost, aki kardiológiai vizsgálatra küldi a pácienst. Ez azért nagyon fontos, mert a tünetek gyakoriságának növekedése a rosszabb állapot bekövetkeztét jelzi. Ez az un. instabil angina, amikor még be tudunk úgy avatkozni, - akár sztenteléssel, akár műtéttel, - hogy ne vesszen szívizom, ugyanis az infarktus mindig szívizom-vesztéssel jár. Így tehát a megelőző tünetek felismerése és a szükséges beavatkozások eredményeként nem vész el szívizom.
Sajnos a tünetegyüttes sem mindig ugyanaz, van, akinek a fogában jelentkezik a fájdalom, van, akinek nincs megelőző tünete, hanem hirtelen jön egy erős, megsemmisülés-érzéssel járó fájdalom.
Ilyenkor a legfontosabb: mindenképpen orvoshoz kell fordulni. Inkább kiáltsunk farkast mint, hogy késő legyen és az illető életébe kerüljön.
- A szívinfarktus jelei, tünetei tehát: mellkasi fájdalom a szegycsont mögött, légszomj, nehéz légzés, fulladás, verejtékezés, gyengeség. Mikor kell mentőt hívni? Az előző információk alapján felvetődik a kérdés: inkább hívjuk a mentőt, legfeljebb elmegy?
- A legfontosabb az, hogy amikor hívjuk a 112 számot, azt mondjuk el, hogy újkeletű, erős mellkasi fájdalom lépett fel, nem kap levegőt, verejtékezik a beteg. Ilyenkor nem fogják megkérdezni, hogy miért nem hívtuk a családorvost, ezek fenyegető infarktusra utaló tünetek, és küldik a mentőt.
- Ha már elérte a kórházat a beteg és egyértelművé vált, hogy szívinfarktusa van, akkor gyógyszeres vagy műtéti kezelésben, vagy mindkettőben részesül? Milyen vizsgálatok alapján történik a döntés a kezelés módját illetően?
- Amikor bekerül a beteg a kórházba, EKG vizsgálatot végzünk, szerencsés esetben ez már a mentőben megtörtént. Ha az EKG-n rajta van az infarktus jel, akkor a beteget levisszük a katéter-laborba. Szakmailag helyes, ha közben egy tájékozódó szív-ultrahang vizsgálatot is végzünk. Azt nézzük meg, nincs-e valamilyen billentyű-betegség, vagy egy szívizomrepedés. Rendkívül fontos az időtényező, a bejelentéstől számított 6-12 órán belül kell a szükséges beavatkozásnak megtörténni. A katéterezés fogja eldönteni.
A katéterezéskor valamelyik artériát megszúrjuk, mintha infúziót adnánk, bemegyünk egy csövecskével a szívkoszorú erecskéknek a bejáratához és megfestjük ezeket az ereket. Alapesetben 3 nagy koszorúér-csoport van, mindhármat megfestjük és megnézzük, hogy van-e bennük elzáródás. Ha találunk ilyet, akkor az elzáródáson keresztül benyúlunk egy nagyon vékony dróttal, átszaladunk ezen a véralvadékon, majd egy ballonnal ezt a területet kitágítjuk. A trombust, ezt a zsíros, meszes eltérést belepréseljük az ér falába, és azért, hogy ne ugorjon újra össze az ér, mintegy kisámfázzuk egy fém hálóval. Ezt az eljárást hívjuk sztentelésnek. Ezt követően gyógyszeres kezelést kap a beteg. Van olyan eset, amikor ez nem elég, több érben kell kinyitnunk az ereket, van olyan, amikor a trombus lesodródik, tovább megy, akkor vérrögoldó kezelést is kell alkalmaznunk. Egyes esetekben a sztentelés nem megfelelő, ilyenkor gyors szívműtétet kell végezni.
- Szerencsés esetben a kórházból a pácienst 10-12 nap elteltével a zárójelentéssel elbocsátják. Miért van szükség arra, hogy a beteget szívrehabilitációs programra irányítsák?
- Az infarktus ellátásának két lépése van. Az egyik az akut ellátás, amiről idáig beszéltünk, a másik a rehabilitációs folyamat, aminek a célja részben a még ép szívizomnak a megerősítése, hogy a szív el tudja látni a szervezetet megfelelő mennyiségű vérrel és megelőzze a következő infarktust, valamint azokat az állapotokat, amelyek miatt az infarktus kialakult. Öt olyan rizikófaktor van, amelyekről biztosan tudjuk, hogy ha kezeljük őket, akkor éveket nyerünk:
- a dohányzás elhagyása
- a koleszterin-, trigliceridszint csökkentése
- a nem felismert, vagy rosszul kezelt cukorbetegség kezelése
- a megfelelő testmozgás biztosítása, végül
- túlsúly esetén a testsúly csökkentése.
Az orvos feladata, hogy felismerje a betegségeket, ill. ezekhez megfelelő gyógyszereket adjon, a beteg felelőssége, hogy amin ő tud változtatni, - testsúly, testmozgás, dohányzás elhagyása, - ezekben együttműködő partner legyen.
A rehabilitáció során történik a beteg gyógyszereinek a beállítása, amelyeket akár az élete végéig is szednie kell. Adott esetben ez vérhígító, vérnyomáscsökkentő – ez köztudottan legalább két, vagy akár több hatóanyagú készítményt jelenthet – koleszterincsökkentő, gyomorvédő (a vérhígító miatt), ha cukorbetegség diagnosztizálása történt, akkor el kell kezdeni annak a gyógyszerelését is. A beteget a rehabilitáció során meg kell tanítani arra is, hogyan kell szednie ezeket a gyógyszereket.
- A Budapesti Szent Ferenc Kórház fő profilja a kardiológiai rehabilitáció. Országos szinten ennek a tevékenységnek melyek a további intézményi, szervezeti keretei, lehetőségei?
- Amilyen jó az akut kardiológiai ellátás (már nincs olyan területe Magyarországnak, ahol ne tudnánk a beteget katéter-laborba küldeni), annyira nem jól szervezett a kardiológiai rehabilitációnk. Jelen pillanatban nagyobb rehabilitációs központok működnek: Balatonfüreden, Sopronban, nálunk, de vannak lefedetlen területek. Ez azt jelenti, hogy nem kötelező felajánlani a rehabilitációt, - más országokban ez kötelező – viszont a statisztika azt mutatja, hogy azokban a térségekben, ahol van rehabilitációs intézmény, (Veszprém megye, Budapest) ott az infarktusos betegek 46 %-a részt is vesz a rehabilitációban, ahol nincs (pl. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében), ott ez az arány mindössze 4,6 %, ezeket a betegeket, akik elfogadják a rehabilitáció lehetőségét, nyilván Füredre vagy hozzánk küldik.
Rendszerszintű a probléma. Egyrészt akkor finanszírozza az állam a rehabilitációt, ha legalább 18 napot tölt a beteg bent, holott ennyire nincs is szükség. A fent vázolt feladatokra a világban 8-10 napot fordítanak, azt követően már ambuláns ellátással történik a rehabilitáció - teleradiológiai, telemetriás eszközökkel. Kiadjuk a betegnek a gépeket, látjuk a teljesítményt, konzultálunk vele a teendőkről. Másrészt viszont a beteg szempontját tekintve, egy 40-50 év körüli páciens nem tud 18 napot a kórházban tölteni, mivel ez alatt akár el is veszítheti a munkáját.
- Az elbocsájtást követően beszélhetünk a Szent Ferenc Kórházban a páciens hosszú távú kardiológiai gondozásáról?
- Akinek koronária, vagy más koszorúér betegsége volt, az egy sok évtizedes folyamat eredménye. A rehabilitáció során nem elég felépíteni egy életmód programot és azt odaadni a betegnek, hanem azt rendszeresen ellenőrizni is kell. Ma Magyarországon az egészségügyre sok mindent el lehet mondani, de egy dolog tény: a gyógyításhoz szükséges gyógyszerek elérhetőek. A legnagyobb gond az, ha a beteg nem veszi be a gyógyszert, vagy mi nem vesszük észre, hogy a betegnek milyen gyógyszert kellene bevennie. A mi felelősségünk, hogy azt a gyógyszerkészletet, ami rendelkezésünkre áll – a teljes paletta 95 %-a elérhető, – ezt legalább használjuk ki, állítsuk be megfelelően és érjük el, hogy a beteg be is vegye. Jó példa erre a koleszterinszint-csökkentő. Ha felírjuk a betegnek, - mivel a magas koleszterinszint nem fáj – a betegek 40-45%-a egy év elteltével már nem veszi be, mert annyi mindent hallott róla... Sokszor fölösleges gyógyszereket, gyógyterméket, vitaminkészítményeket szednek, ami több tízezer forintba kerül, de a bizonyított gyógyszereket, amit felírtunk neki, azokat spórolásból nem veszik meg. Ezeket a félelmeket nekünk kell a beteggel együtt legyőzni. Azt kell tudni, hogy egy kardiológiai esemény után 8-10 ezer forintból lehet beállítani a beteg gyógyszerelését, így az már nem igaz, hogy nem megfizethető az infarktus utáni gyógyszer-szedés.
Mi a Szent Ferenc Kórházban azt gondoljuk, az lenne a jó, ha a beteg egy helyszínen sok szakterülettel tudna találkozni egy időben, és nem lenne szüksége a családorvostól beutalót kérni a diabetológushoz, a belgyógyászhoz, az endokrinológushoz. Betegeinknek – aki alkalmas rá és igényli – felajánljuk, hogy nálunk végezze a hosszútávú követéses procedúrát. Ez lehet, hogy évente, fél évente, három havonta történik. A gyakoriság a beteg állapotától és a szívesemény óta eltelt időtől függ. Ez nyilván azt is jelenti, hogy ha a betegnek valami baja van, valamilyen panasza van, akkor be tud jelentkezni a rendelőbe, kardiológiai, diabetológiai, endokrinológiai, pszichiátriai rendelésünkre, karotisz ultrahangra, hasi ultrahangra, belgyógyászatra. Így tudjuk azt a komplexitást biztosítani, amivel több életévet lehet adni a betegnek.
Tisztelt Főigazgató Úr! Köszönöm az interjút.
Az interjút készítette – Offenbeckné dr. Sólyi Ilona
Dr. Toldy-Schedel Emil elérhetősége
